A Tai Chi egy olyan ősi, kínai harcművészet, mely nemcsak a világban, de hazánkban is rohamosan tért hódított. Nem, mint harcművészet, hanem mint szabadidő sport, mint mozgásrendszer, mely segítségével javíthatunk mentális és fizikai egészségünkön, megelőzhetjük a betegségeket, csökkenthetjük a stresszt, oldhatjuk a feszültséget, ellazulhatunk.
Ez egy olyan lágy, laza természetes, szinte ösztönös, ritmikus mozgás, mely könnyen egyensúlyba hoz minket, betegek, idősek, gyerekek, férfiak és nők is gyakorolhatják.
Jelentése, eredete
A tai chi (ejtése: tajcsi) jelentése „nagy végső ok, vagy legvégső ököl”. Belső erőnket fejleszti, a jógával rokon, már több, mint hétszáz éve gyakorolják az emberek. Egy taoista bölcsnek tulajdonítják létrejöttét, mellyel az volt a célja, hogy elérje a megvilágosodást és halhatatlan legyen.
Mint minden más, a t ai chi is folyamatosan változott és változik, fejlődik a mai napig is.
A tai chi gyakorlásának hatása szervezetünkre
Az elmúlt évszázadok során a mozdulatsorok letisztultak, ezáltal lehetőséget adnak arra, hogy a testünk és a szellemünk megnyugodjon, lecsendesedjen, ellazuljon, meditatív állapotba kerüljünk. Ezt segítik elő a körkörös és lágy, kifejezetten lassú mozdulatok.
Központi eleme a lazítás és az elengedés nemcsak gyakorlás során, hanem a való életben is. Tulajdonképpen erre készíti fel testünket és szellemünket, hogy minél könnyebben megélhessük ezt a hétköznapok sodrában is.
Rendszeres, folyamatos gyakorlással nagyon hamar eljuthatunk oda, hogy szorongásunk csökken, hangulatunk javul, endorfin szabadul fel szervezetünkben, nyugodtak, boldogok leszünk, szorongásunk oldódik. Lényege, hogy folyamatos és lassú mozgásban legyünk, rugalmasságunk megmaradjon.
Különösen jó hatással van a krónikus betegségben szenvedőkre és az idősekre, segíti a gyógyulást, lassítja az öregedést.
Ha elkezdjük gyakorolni ezeket a mozgássorokat, azonnal érezni fogjuk, hogy ez volt az, ami hiányzott eddig az életünkből. Nem véletlen, hogy Kínában mindenütt és mindenki ezt gyakorolja, ha egy pillanatnyi szünete van. A kínai gyerekek szinte előbb tanulják meg a tai chit, mint hogy menni és beszélni tudnának, hiszen már édesanyjuk pocakjában is ezt gyakorolják.
