
Trump elhagyta az amerikai gazdaság alapját, a következmények zűrzavart ígérnek
Donald Trump elnök újabb „falat” emelt, ám ezúttal nem a bevándorlók ellen, hanem a munkahelyek védelmében. Az Egyesült Államokba belépő szinte minden termékre kivetett legalább 10%-os vámok bevezetése azt a célt szolgálja, hogy a munkát és a munkahelyeket az ország határain belül tartsa. E döntés jelentősége a történelem tükrében vizsgálva még inkább megérthető. Ez a lépés az Egyesült Államokat egy évszázaddal ezelőttre repíti vissza a protekcionizmus terén, és a G7 és G20 országok fölé emeli a vámbevételek szintjét, olyan országokhoz hasonlítva, mint Szenegál, Mongólia vagy Kirgizisztán.
E héten nem csupán egy globális kereskedelmi háború kezdődött el, hanem a világ egyik legnagyobb hatalma határozottan hátat fordított a globalizációnak, amelyet korábban szorgalmazott, és amelyből az utóbbi évtizedekben jelentős nyereségre tett szert. A Fehér Ház döntése, amely az elnök vámbejelentésén alapul, figyelmen kívül hagyja a hagyományos gazdasági és diplomáciai alapelveket. Trump bejelentésében sokat hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államok létrehozta a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentette a vámokat. Az Egyesült Államok korábban, a kormányzásának kezdetén, főként vámokból finanszírozta magát, és nem rejtette véka alá protekcionista politikáját.
A Fehér Ház számára a magas vámok egyfajta „nagy Amerikát” teremtettek, és így nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. A globalizáció és a szabad kereskedelem elméletei, amelyek a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo munkáira épülnek, a világ legtöbb részén még mindig elfogadottak. A komparatív előny elmélete szerint minden ország a saját természeti erőforrásai és lakossága találékonysága alapján különböző termékek előállításában érvényesül legjobban. Az elmélet lényege, hogy ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobb, és szabadon kereskedik, akkor a világ és az országok összességében jobban járnak.
Az Egyesült Államok azonban sosem volt teljes mértékben elkötelezett a komparatív előny elmélete mellett. A közelmúltban bejelentett vámok kiszámítása is azt mutatja, hogy a Fehér Ház a kereskedelmi hiányt az „igazságtalan kereskedelmi gyakorlatok” összegének tekinti. Az alacsonyabb importmennyiség és a kereskedelmi többletet felhalmozó országok vámszabályait nem veszik figyelembe, ami rendkívül problémás megközelítést jelent.
Ez a döntés nemcsak a kereskedelmi partnereket érinti, hanem a globális gazdaságot is. Az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya 1,2 trillió dollárra rúg, és a célja, hogy ezt a számot nullára csökkentse. Azonban a kereskedelmi hiány nem csupán a gyenge kereskedelmi gyakorlatoknak köszönhető; számos oka van annak, hogy egy ország többletet halmoz fel, míg egy másik deficitbe kerül. A kereskedelem alapja éppen az a különbözőség, amely lehetővé teszi, hogy a különböző országok a saját erőforrásaikra és képességeikre építve termeljenek.
A Trump-adminisztráció politikája tehát figyelmen kívül hagyja a kereskedelem valódi dinamikáját, és a korábbi szabadkereskedelmi megállapodások helyett a protekcionizmus felé tereli az országot. A célja, hogy a gyártást visszahozza az Egyesült Államokba, de ez nem mentes a kockázatoktól és a következményektől. A gazdasági elemzők aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a kereskedelmi háború hatásai nemcsak hazai, hanem globális szinten is érezhetőek lesznek.
A nemzetközi közvélemény is figyelemmel kíséri az Egyesült Államok lépéseit, mivel a globalizációval szembeni fellépése jelentős hatással lehet más országok kereskedelmi politikájára is. A világ többi része, különösen azok az országok, amelyek az Egyesült Államok termelési láncaira építenek, most új szövetségeket kereshetnek, hogy csökkentsék a függőségüket a protekcionista politikát folytató Egyesült Államoktól.
A jövőbeli kereskedelmi kapcsolatok alakulása tehát kérdéses, és sokan attól tartanak, hogy a protekcionizmus terjedése nemcsak az Egyesült Államok, hanem a globális gazdaság számára is kedvezőtlen következményekkel járhat. E lépések hatásai már most is érezhetőek a tőzsdéken, ahol az amerikai részvények árfolyama csökken, és a gazdasági növekedés üteme is lassulhat. Az Egyesült Államok tehát egy új, viharos kereskedelmi korszakba lépett, amelynek következményeit még nehéz megjósolni.
