Kitoloncolt bűnözők második esélyt kapnak egy call centerben

Alberto Salagan januári deportációja az Egyesült Államokból Mexikóba fordulópontot jelentett az életében, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy Mexikó földjére lépett, mióta csecsemő volt. Acapulcóban született, de szülei mindössze hat hónapos korában az Egyesült Államokba vitték. Kaliforniában nőtt fel, ahol a bandaélet hamis csillogása elbűvölte. Azonban az életét megváltoztatta, amikor letartóztatták San Diegóban banda tevékenységek miatt, és éppen Donald Trump hivatalba lépésekor visszaküldték Mexikóba. Ott, az ő szülőhazájában, hajléktalanul és magányosan találta magát. „Ez egy sokk volt. Még mindig az” – mondta Alberto. „Amikor ideérkeztem Mexikóba, valóban elveszettnek éreztem magam. Nincs családom, nincs ételem, nincs ruhám, semmim sincs.” Alberto elmondta, hogy majdnem elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Jó, hogy nem veszítettem el teljesen, mert ez segített abban, hogy kétnyelvű legyek” – reflektált.

Szerencsére Alberto nyelvtudása megmentette őt a nyomorúságtól. Egy deportáltakat támogató szervezeten keresztül értesült arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélő munkatársakat keres. A telefonos értékesítési munkakör nem túl jól fizetett, de a munkatársak jutalékot is kereshettek, és a rendszeres fizetés stabilitást adott Albertonak. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. A call centernek köszönhetően most már sikerült” – mesélte a telefonhívások közötti szünetben.

Az EZ Call Center szinte minden alkalmazottja deportált, beleértve a cég tulajdonosát, Daniel Ruizt is. Daniel szintén Mexikóban született, de az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű drogbűncselekmény miatt deportálták a húszas évei elején. Daniel elmondta, hogy megérti az alkalmazottai kezdeti zavarodottságát Mexikóban. „Mindannyian kultúrsokkot élünk meg” – mondta a telefonhívások folyamatos zaja mellett. „Mindannyiunknak megvolt az élete ott, iskolába jártunk ott, amerikánus kultúrában nőttünk fel, családunk van ott. Itt vagyunk, de ott is otthon érzünk magunkat.”

A call center munkatársai hosszú amerikai telefonszám-listákon dolgoznak, és sokan promóciós hívásokat vagy értékesítéseket végeznek, míg mások adósságbehajtással és refinanszírozással foglalkoznak. Mindezek az ügynökök folyékonyan beszélnek angolul, és az ügyfelek a vonal másik végén nem tudják, hogy Mexikóból beszélnek, nem pedig az Egyesült Államokból. Daniel elmondta, hogy az olyan ügynökök, mint Alberto, akik gyengéd korukban bűnözésbe keveredtek az Egyesült Államokban, de hajlandóak új életet kezdeni Mexikóban, a legmegbízhatóbb munkatársai közé tartoznak. „Szinte soha nincs más bejegyzés a bűnügyi nyilvántartásukban, és megvan bennük a megfelelő fegyelem, hogy megtartsák a munkájukat” – tette hozzá.

Daniel Ruiz tapasztalatai a deportálása után befolyásolták üzleti döntéseit. A telefonos értékesítési cég mellett együtt alapított egy humanitárius szervezetet, a Borderline Crisis Center-t, amely élelmiszert, menedéket és támogatást nyújt a deportáltaknak Mexikóba való visszatérésük során. Trump elnök beiktatása után azt ígérte, hogy végrehajtja az „amerikai történelem legnagyobb deportálását”. Beszélt arról, hogy milliókat fognak eltávolítani az Egyesült Államok területéről, és elnöksége korai napjaiban az Immigration and Customs Enforcement (ICE) ügynökei munkahelyi razziákat hajtottak végre Chicagótól Kaliforniáig. Mexikói humanitárius szervezetek, köztük a Borderline Crisis Center, felkészültek a deportáltak nagy számú beáramlására, ám eddig nem tapasztaltak jelentős növekedést.

Jelenlegi adatok szerint a mexikói kormány azt jelzi, hogy az Egyesült Államokból Mexikóba deportáltak száma alacsonyabb volt Trump második elnökségi időszakának első három hónapjában, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Claudia Sheinbaum mexikói elnök elmondta, hogy február és április között csaknem 39,000 deportált érkezett Mexikóba, ebből 33,000 mexikói állampolgár volt. Ez összevethető az előző év azonos időszakában regisztrált 52,000 deportálttal. Az esés részben annak volt köszönhető, hogy csökkent a Mexikóba belépni próbálkozók száma, a határon történő „találkozások” pedig a legalacsonyabb szintre süllyedtek évek óta. A Trump-adminisztráció a tömeges deportálás gondolatát is erőteljesen nyomta a dokumentumok nélküli bevándorlók felé, mert figyelmeztetéseik sokakat elrettentettek.

Mindazonáltal a deportáltak továbbra is rendszeresen érkeznek Tijuana városába, ahol sokan ellenséges fogadtatásban részesülnek, amikor megpróbálnak új életet kezdeni a poros és veszélyes határvárosban. A kevés cég, amely hasznos munkalehetőséget kínál a deportáltaknak, még fontosabbá vált, hogy elkerüljék a bűnözésbe süllyedést. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb vállalat, az American Survey Company (ASC) is deportált munkavállalókat alkalmaz. Az ASC testvércége, a Voxcentrix, körülbelül 550 call center állomással rendelkezik Tijuana városában, ahol az ügynökök mindenféle hívásokat bonyolítanak, az választási közvélemény-kutatásoktól kezdve az ügyfélelégedettségi felmérésekig.

„Ami az Egyesült Államokban történt, az ott is marad” – nevetett Nora Diaz, az ASC fő boldogság tisztviselője. „Nem igazán csinálunk háttérvizsgálatokat e téren.” Nora elmondta, hogy a feladata a munkavállalók jólétének biztosítása, hogy segítsen nekik a reintegrációban. „Megértjük, hogy mindenkinek van múltja, és nem ítélkezünk ez alapján. Nem kérdezzük meg erről az interjúk során. Csak olyan emberekre van szükségünk, akik jól beszélnek angolul és spanyolul, és hajlandóak elkötelezni magukat egy munka iránt” – tette hozzá.

A „ne kérdezz, ne mondj” politika rendkívül hasznos volt Luis Luna új kezdetéhez. Luis Kaliforniában, Orange Countyban nőtt fel, ahová csecsemőkorában vitték. „Sajnos gyerekként rossz döntéseket hoztam: bandába léptem, rossz társaságba kerültem. Ez sokba került, végül életfogytiglanra ítéltek” – mesélte Luis. A kaliforniai börtönben elvégezte az összes elérhető oktatási programot, és keményen dolgozott a rehabilitáción. Mikor szabadlábra helye

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c93g2e332d9o