A modern kameratechnika hatása a fiatalokról szóló sorozatokra

A Netflix legújabb sikersorozata, az „Adolescence” forradalmi lépéseket tett a filmes technológia terén, amelyeket a modern kamerák innovációja tett lehetővé. A sorozat első epizódjában egy rendőrségi razzia közepébe csöppenünk, amely három erős kopogással kezdődik, amikor a rendőrség betör a ház ajtaján. A helyzet drámai, a feszültség szinte tapintható, ahogy a kamerával követjük a fegyveres rendőröket, akik betörnek a házba. A jelenet során egy nő a padlóra esik, miközben a kamera balra fordul, és egy kis, gyér világítású lépcsőn felfelé haladunk. Eközben egy férfi, aki a falnak támaszkodik, kezeit a feje fölé emeli, de kiáltásaival semmire sem megy. A feszültség fokozódik, amikor a történet középpontjában egy 13 éves fiú áll, aki végül letartóztatásra kerül. Mindez mindössze három perc alatt zajlik le, egyetlen felvételben.

Matthew Lewis, a sorozat operatőre azt állítja, hogy öt évvel ezelőtt nem lett volna lehetséges egy ilyen jelenet rögzítése. Az „Adolescence” mind a négy, körülbelül egy órás epizódját egyetlen felvételben, úgynevezett „oner”-ben forgatták, ahol a kamera folyamatosan követi a szereplőket a pörgős jelenetek során, vagy éppen a kézi felvételről járműre rögzített felvételre vált. Az új, könnyű és önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a környezeti fényviszonyok drámai változásaihoz, kis forradalmat indítottak a film- és televíziós iparban. Például a „Adolescence” második epizódjának végén a kamera egy autóból indul, átkel az úton, majd a közeli utcák felett repül, végül pedig ismét a földszinten találja magát. A drón és az emberi operátor közötti váltás észlelhető, de csak akkor, ha az ember kifejezetten erre figyel, hiszen a váltások gyakorlatilag zökkenőmentesek.

A DJI Ronin 4D kamerájának köszönhetően, amely egy kis, nagy felbontású kamera, több beépített érzékelővel rendelkezik a mozgás és a közeli tárgyak észlelésére, lehetővé válik a belső mechanizmusok számára, hogy kompenzálják a mozgást, ezzel sima és stabil felvételeket biztosítva. Tim Palmer, tapasztalt filmes és a Boston University professzora is megjegyzi, hogy a technológia jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Emlékszik, hogy 2014-ben egy kórházi dráma, a „Critical” forgatásán még csak joystickos vezérlőket használtak a kamera mozgatására, ami nem volt elég precíz. A kórházi környezet dinamikus megörökítése régóta célja volt a filmeseknek, emlékeztetve arra, hogy a 90-es évek BBC-sorozata, a „Cardiac Arrest” is megpróbálta megragadni ezt az energiát.

Palmer hangsúlyozza, hogy a stabilizáló eszközök, az úgynevezett gimbalok, már hosszú ideje léteznek, de a vezérlésük és a távoli felvétel készítése csak nemrégiben vált kifinomulttá. Az új kamerák beépített szűrőkkel is rendelkeznek, amelyeket távolról lehet kezelni, így a filmesek még inkább szabadon kísérletezhetnek a képi világgal. Mindezek ellenére a hosszú, egylövetes felvételek nem újkeletűek a filmművészetben; a „Victoria” című 2015-ös film például azt állítja, hogy egyetlen felvételben készült.

A technológiai fejlődés ellenére azonban a filmeseknek érdemes óvatosnak lenniük, hiszen a „oner”-ek iránti vonzalom könnyen átcsaphat a jó történetmesélés rovására. Carey Duffy, a Cooke Optics termékélményért felelős igazgatója figyelmeztet arra, hogy a közönség érdeklődésének fenntartása érdekében a történetmesélés minősége legalább olyan fontos, mint a technológiai újítások. Az új, könnyű kamerák és objektívek megjelenése lehetőséget ad arra, hogy a filmesek még dinamikusabb és izgalmasabb történeteket meséljenek el, de végső soron a nézők a jó tartalomra fognak figyelni, nem csupán a technikai bravúrokra.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c62g6vdl3vqo