Uranus holdjain végzett új kutatás életlehetőségeket tár fel
A Uránusz és öt legnagyobb holdja sokkal izgalmasabb világot rejthet, mint ahogyan azt a tudósok hosszú időn keresztül gondolták. A legújabb kutatások szerint a bolygó és holdjai valószínűleg óceánokkal rendelkeznek, és akár életet is támogathatnak. Az eddigi ismereteink nagy része a NASA Voyager 2 űrszondájának adataiból származik, amely közel 40 éve látogatott el a rendszerhez. Azonban egy új elemzés azt mutatja, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami torzította a bolygóról alkotott elképzeléseinket.
Uránusz egy gyönyörű, jégsapkás bolygó, amely a Naprendszer külső részeiben helyezkedik el. Ez az egyik leghidegebb bolygó, és ami különlegessé teszi, hogy az oldalára dőlt, mintha megütötték volna, így a Naprendszer legfurcsább bolygója. Az első közeli képet 1986-ban kaptuk róla, amikor a Voyager 2 elrepült mellette, és szenzációs fényképeket küldött a bolygóról és öt fő holdjáról. Azonban a tudósokat még inkább lenyűgözte az a mérési adat, amelyet a Voyager 2 küldött, és amely azt jelezte, hogy az Uránusz rendszere sokkal furcsább, mint ahogyan azt korábban gondolták.
A űrszonda műszerei által gyűjtött adatok arra utaltak, hogy a bolygó és holdjai inaktívak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, amelyek geológiai aktivitást mutattak. Ezen kívül az Uránusz védő mágneses tere is furcsa torzulásokat mutatott, ami azt jelezte, hogy a mágneses mező összenyomódott és eltávolodott a Naptól. A bolygó mágneses tere csapdába ejti a bolygóról és holdjairól származó gázokat és anyagokat, amelyek akár óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 azonban egyiket sem találta, ami azt sugallta, hogy Uránusz és legnagyobb holdjai steril és inaktív világok.
Ez a felfedezés óriási meglepetést okozott, hiszen a Naprendszer más bolygói és holdjai aktívak voltak. Az új elemzés azonban megoldotta ezt a hosszú évtizedeken át tartó rejtélyt. A kutatás szerint a Voyager 2 látogatása alatt a Nap éppen egy erőteljes napvihart produkált, amely valószínűleg kifújta az anyagot és ideiglenesen torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója szerint így 40 éven keresztül hibás elképzelésünk volt arról, hogy milyen is valójában az Uránusz és öt legnagyobb holdja. „Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az Uránusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint azt korábban gondoltuk. Elképzelhető, hogy a holdak alatt óceánok találhatók, amelyek tele lehetnek élettel” – mondta Dunn.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, szintén izgatottan fogadta az új eredményeket. Jelenleg ő a Voyager küldetések projekt tudósa. A BBC Newsnak elmondta, hogy lenyűgözi az új felfedezések sora, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. „Fascinálóak az eredmények, és igazán izgalmas látni, hogy van potenciál az életre az Uránusz rendszerében” – tette hozzá. Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies kutatója, aki független a kutatócsoporttól, szintén izgalmasnak találta az új eredményeket, hangsúlyozva, hogy mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert azok között új felfedezések is rejtőzhetnek.
A NASA már tervezi a következő küldetést, az Uránusz Orbiter and Probe-t, amely 10 év múlva újra közelről megvizsgálja a jégbolygót és annak holdjait. Dr. Jamie Jasinski, a NASA munkatársa, aki kezdeményezte a Voyager 2 adatok újraelemzését, elmondta, hogy az új küldetésnek figyelembe kell vennie az új eredményeket a műszerek tervezésekor és a tudományos felmérés tervezésekor. A NASA Uránusz-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, amikor a tudósok remélik, hogy fény derül arra, vajon ezek a távoli, jéghideg holdak, amelyeket korábban halott világoknak hittek, valójában életet hordozhatnak-e magukban.
Ezeket is érdemes megnézni
Késlekedések és üres polcok a Co-opnál a kibertámadás után
Történelmi csúcsot döntött a illegális szennyvízszivárgások száma Windermere-ben tavaly
